Talán gyermekkoromban, amikor anyu Vu Cseng En-t olvasott fel nekünk, s én csodálva hallgattam a majomkirály történetét. Máig nem tudom miért pont ezt a könyvet választotta, de én azóta is elevenen emlékszem rá. Egy különös távoli mesebeli világ elevenedett meg bennem akkor.
Vagy a Csillaghegyi albérletemben, úgy 1983 táján, amikor is egyszer a Néprajzi Múzeumból hazafele menve vettem egy Japán Művészetek könyvet?
Először, úgy emlékszem, a könyvben a képek végignézése után, beleolvasva, a japán lélek fogott meg. A lelkület, ahogy a világhoz viszonyulnak az emberek. Csillaghegyen sétálgatva úgy rémlik, volt ott egy pagoda stílusú családi ház, valahol a Dunához közel. Rövid ideig Pesten éltem a középiskola után. Szorgosan jártam a Postás Művészeti Körbe tanulmányrajzokat készíteni. Kisföldalattival mentem, és a Bajza utcánál szálltam le. Utamba esett a Hopp Ferenc Kelet –Ázsiai Művészeti Múzeum, és a Kínai Nagykövetség. Gyakran szőttem kalandos álmokat, hogy sárkányra szállok és eljutok Keletre, felfedezem a számomra oly varázslatos vidéket. Sok év telt el azóta. Keleten nem jártam (bár a Japán művészetet felfedeztem magamnak), de még nem adtam fel, hogy egyszer eljutok Japánba. A kis ösvények néha keresztezik egymást, és egy nagyobb útban folytatódhatnak tovább. A metszetek iránti vonzalmam, és az akvarell szeretete egy különös ötvözetet hozhat létre.
